Egy vegyszer több szerepben
A klór-dioxid mint hatékony fehérítőszer
A klórdioxid molekula 1811 óta ismert, de alkalmazása a felfedezése után még sokáig váratott magára.

Elsőként a papíriparban használták a cellulóz fehérítésére. Addig klórgázt alkalmaztak. A klórgázt először a francia Claude Louis Berthollet használta textilanyagok fehérítésére 1785-ben, majd oltott mésszel keverte – így biztosságosabb volt a szállítása és használata – ez volt a klórmész. Ezt vették át a papírgyártásban is, de lúggal keverve, így nátrium-hipoklorit és klór keverékét alkalmazták a papír fehérítésére. A munkások nagyszámú megbetegedése miatt kiderült, hogy a klórt alkalmazó technológia veszélyes mennyiségű karcinogén dioxin képződésével jár. A dioxinok klóratomot és aromás gyűrűt tartalmazó vegyületek. A dioxinok vízben gyakorlatilag nem oldódnak, viszont szerves oldószerekben, zsírokban – többek között zsírszövetekben is – kiválóan oldódnak. Így felhalmozódnak az élő szövetekben. Egyesek közülük rákkeltőek, mások az immunrendszert károsítják. Nagy áttörés volt, amikor a klórdioxidot bevezették, hiszen ekkor alig keletkezik melléktermék, miközben tökéletesen fehéríti a cellulóz szürkésbarna rostszálait.
Napjainkban a textilipar is a kétfázisú hidrogén-peroxid – klórdioxid fehérítést alkalmazza a len és háncsrostokhoz.
A ClO2 mint biztonságos vízfertőtlenítő szer
A klórdioxid fertőtlenítő hatását csak a XIX század végén írták le német tudósok. Alkalmazni azonban csak a XX. században kezdték. Ivóvíz-fertőtlenítésre alkalmazták egy Niagara-vízesés menti városkában. Niagara Fallsban ugyanis nagy a víz szervesanyag-tartalma, amit a klór trihalometánná alakított. Ez nemcsak kellemetlen ízt adott, hanem a rákkeltő vegyületek csoportjába tartozik. A klór-dioxid viszont, miközben fertőtlenítő hatása van, nem halogénezi a szerves vegyületeket. Így tehát ivóvíz-fertőtlenítésre is használható a kissé olcsóbb, de veszélyesebb klórgázzal szemben. A klór-dioxid ugyanis nagyon hatékony baktériumfertőtlenítő, és még a klórnál is hatékonyabb a vírusokat tartalmazó víz fertőtlenítésére.
Az uszoda fertőtlenítésére klór (Cl2) és klór-dioxid (ClO2) kombinációja alkalmazható: klór-dioxidot adnak a klóros vízhez. A klór a vízben hipoklorinsavként (HOCl) és hipokloritionként (OCl-) van jelen. A klór-dioxid lebontja a szerves anyagokat (például a fenolokat), miközben kevés fertőtlenítési melléktermék keletkezik. A klór-dioxid előnye, hogy alacsony koncentrációban alkalmazható a víz fertőtlenítésére. Természetesen meg kell határozni az adagolt fertőtlenítőszer mennyiségét, ami az érintkezési időtől, a pH-tól, a hőmérséklettől és a vízben lévő szennyezés mennyiségétől függ.
Á. E.
Ajánlott olvasmányok:
“Klór-dioxid, az univerzális fertőtlenítőszer” bejegyzéshez 1 hozzászólás